Tavaszi bútorfelújítás – Bevállalod?

Tavaszi bútorfelújítás Zsófival… 

Itt a tavasz, amikor is minden a megújulásról szól. Csinosítgatjuk a lakást, söprögetünk, és rábukkanunk erre-arra, ki a padláson, ki a pincében, ki az ajtó mögött, ki pedig ki tudja hol. Ezekhez a fel-felbukkanó tárgyakhoz valamiért ragaszkodunk, de eddig csak pakolgattuk őket innen-oda, onnan-ide. Viszont eljött az idő, amikor döntenünk kell a sorsukat illetően.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én veszettül tudok ragaszkodni egy-egy számomra különleges tárgyhoz, legyen az egy formás bögre, egy díszes képkeret, vagy egy impozáns bútordarab. Az idei szezonban több feladat is vár rám, hiszen azt gondolom, hogy egy szerkezetileg ép kincs semmiképpen nem landolhat a kukában. A feladatlistámról kettő favoritom is van: egy vén bárszekrény, illetve egy megkapó képkeret (ami a lelki szemeim előtt már egy dohányzóasztal képében pompázik). Nem is tudom melyikkel kezdjem…

Valószínűleg az asztalkát fogom először abszolválni. Valójában már meg is kezdtem az előkészületeket. Szereztem bútorlábakat, interneten lehet találni használtan is – filléres áron. (Kivéve, ha útközben a nagy lelkesedésben nekitolattok egy autónak, és természetesen becsülettel otthagyjátok a telefonszámotokat a későbbiekben bizonyára kissé idegesen reagáló másik autó tulajdonosának, ami jelentősen növeli a következő évi kötelező biztosításotok összegét. Természetesen az emberek többsége nem ekkora pancser – vagyis sokkal nyugodtabb alkat – és én is megtanultam, hogy nem veszíthetem el a kontrollt holmi buzgalom hevében). Tehát a lábak megvannak, a csiszolópapír, újságpapír megvan, hígító is pipa a zsírtalanításhoz. Alapozóm és festékem maradt az előző bútorjavításból (mivel kicsi a lakásom, de legalább narancssárga – ami szintén nem növeli a lakás méreteit, viszont vidám és energikus –, ezért a bútoroknál a fehér szín dominál. Még vágatnom kell egy üveg- és egy falapot, és már indulhat is a móka: fűrészelés, csiszolás, alapozás, festés, visszacsiszolás, ragasztgatás, antikolás. A kedvencem pedig az összeszerelés lesz.
Szerény véleményem szerint egy lakás sokkal eredetibb, különlegesebb, hogyha benne van a saját szívünk-lelkünk, hát még ha mi magunk újítjuk fel a megkopott gyöngyszemeket! Egy régi, de fess bútordarabot egyrészről szomorú, másrészről pedig felesleges is kidobni, mikor még nagyon sokáig ékesítheti az otthonunkat. Ti mit gondoltok erről? Milyen régi kincsekkel kacérkodtok? Ha van kedvetek, küldjetek fotókat a régi-új darabokról!

Ha esetleg ötletekre lenne szükséged, vagy nem tudod, hogyan is állj neki a bútorfelújításnak, akkor gyere el bútortunning workshopunkra, ahol egyrészt sok-sok ötletet kaphatsz, másrészt pedig ki is próbálhatsz többféle technikát, „biztonságos” körülmények között. Így otthon már nem csak eltökélten, hanem magabiztosan újíthatod fel akár az egész lakást!

Szerző: Kovács Zsófia